Tájház

A dunaszentbenedeki Tájház

            Dunaszentbenedek a Duna bal partján, a Kalocsai Sárköz ÉNy-i peremén, magas-ártéri erdők közé települt. Szent-Benedek néven 1334-ben említették először. Református anyaegyháza 1708-ban keletkezett, katolikus parókiáját 1720-ban alakították újjá. A Duna gyakori kiöntéseitől védve, sövényfalú házaikat mesterséges dombokra építették.
A község lakossága a 20. század elején mezőgazdaságból élt. A gabonafélék mellet a petrezselyem, a sárgarépa, a hagyma, a bab és a borsó, valamint a tömött kacsa és -liba voltak legfontosabb termékei. Az 1950-es évektől terjedt a fűszerpaprikatermesztés. A községet a kosár-, a szakajtó- és a kenderfonál fonó háziipar jellemezte.

A ház

              A lakóház szerencsésen érte meg az elmúlt másfél évszázadot. Nem tudhatjuk ugyan építésének idejét, de bizonyos, hogy az 1858-ban megrajzolt második katonai fölvételezésen már ház állott a telken. Ezt a 196 □ öles jószágtesten álló, 204. számú házat vásárolta meg 1887. február 17-én özvegy Szöködi Béniné Szakáll Mária (1843–1912). Saját házuk eladásával egyidőben, 1911. április 18-án leánya Szöködi Mária (1876–1963) és férje Kis Dániel (1873–1963) vette meg a házat 1400 koronáért. A házban maradt Szakáll Mária is, aki holtig tartó haszonélvezeti joggal birtokolta a hátsó szobát, a fél konyhát és kamrát. Leányuk korai halála után, 1939-ben vették magukhoz unokájukat. A nagyszülőktől örökölte meg a házat 1963 májusában Kun Rozália (1925–2005), akinek halála után a község megvásárolta azt. A Duna-Mecsek Területfejlesztési Alapítvány jelentős anyagi támogatása tette lehetővé, hogy 2007. szeptember 8-án megnyithatta Dunaszentbenedek Község Önkormányzata a Tájházat. Az épület rekonstrukcióját Borbás Péter, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum építészmérnöke tervezte, a kivitelezés néprajzi szakértője és a Tájház berendezője Romsics Imre etnográfus, a kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatója volt.

A tájház

           A dunaszentbenedeki Tájház a szerencse háza. A benne lakók paraszti világfelfogása érintetlenül őrizte meg az utókor számára a XIX. század végi Dunaszenbenedek házformáját és lakberendezését. Az egyedül élő, a nagyszüleinél nevelkedett Kun Rozália ragaszkodott a család hagyományos értékeihez, nem vett tudomást a körülötte változó világról. A ház homlokzatai és a tető héjazata kivételével eredeti szépségében vészelte át a falusi házak átalakításának divatját, még az elektromos áramot sem vezették be. A Tájház berendezésében máshonnét gyűjtött tárgyak nincsenek.
A baromfiólak összedőltek ugyan az elhagyatottság idején, ennek ellenére a tanya megőrizte számunkra egy középparaszti gazdaság üzemszervezetét – a három osztatú, hosszú házat kamrával, pincével és színnel, a hozzá csatlakozó istállóval, valamint a kölön álló disznóóllal és kúttal. Az udvart borostyánnal befutott hatalmas fák árnyékolják.
A lakóház ajtaja a téglafallal szegélyezett tornácról nyílik. A pitvart egyenes záródású fal választja el a hatalmas boltívvel fedett kéményaljától. A kemencenyílások előtti földpadkákon és a vasplatnival fedett tűzkatlanon főztek a máig ott álló cserépfazekakban és vaskraszlókban. A gerendákról lelógó rudakon a disznóköltséget füstölték és tárolták. A pitvar telázsiján edények, a faliszekrényben kisebb eszközök, üvegek, lisztesszakajtók sorakoznak.
Az utca felőli szobát a gyönyörűen formált kemence uralja, a mellette lévő kicsiny falfülkében imakönyvek. Ezt a szobát a XX. század elejét jellemző bútorokkal rendezték be, az egyetlen helyisége a háznak, mely nem a XIX. századi hangulatot őrizte meg. A valamikori szentsarok helyén a porcelánokkal és üvegpoharakkal díszített sublót áll, középen dívány és asztal, a kemence oldalán kettő vetett ágy. Az ajtó mögötti fogasról szoknyák lógnak, alatta a kalocsai bútorfestő központ legrégebbi darabja, egy kékre festett tulipános láda 1840-ből.
A hátsó szobában a kemence mellé egy takaréktűzhely épült. A kemencével szembeni sarokban a napi étkezésekre szolgáló asztal és pad áll, mellette ruhásszekrény. A másik két sarkot egy-egy ágy foglalja el, az ajtó mögötti a déli pihenésekre is alkalmas, vetetlen. Az ágy végéhez tolták a varrógépet.A hátsó szobából egy kicsiny kamra nyílik. A gerendákról tésztákkal teli vászonzacskók lógnak. Az ócska asztalon köcsögök, lekvárosszilkék, csatosüvegek, befőttesüvegek állnak, alatta szakajtók és fatálak. A korábbi szobák dísze, a kivetett komáromi láda a helyiség közepén a limlomok számára kapott helyet. A sarki padra fatálakat, zsírosbödönt, tojástartót, alá az újabb divatú zsírosvéndölöket helyezték. Az ajtó mögé a kenyérsütés, a falakra a sütés-főzés eszközeit aggatták.
A kamrában, a pincében, a színben és az istállóban időszaki kiállításokra, vendégfogadásra és a gyerekek foglalkoztatására alkalmas tereket alakítottunk ki.

Romsics Imre

Elérhetőségek:

cím:	6333 Dunaszentbenedek, Kossuth u. 50.
telefon:	78/516-030
e-mail:	konyvtardb@gmail.com
vezető:	Keresztesi Erzsébet

Nyitva tartás

Vasárnap – Hétfő:	ZÁRVA
Kedd – Szerda:	9:30 – 17:30
Csütörtök – Péntek:	9:30 – 17:30
Szombat:	13:00 – 19:00